Egyiptomi hastánc

A közel-keleti művészet központja Kairó, Egyiptom, ahol számtalan tehetséges zenészt és sok-sok táncost találhatunk. Kairó a Közel-Kelet filmgyártásának Hollywood-ja. A leghíresebb hastáncosok Kairóban táncolnak és a legnépszerűbb hastánc ruhatervezők is itt dolgoznak. Kairó diktálja a divatot a térség művészeti életében. A cabaret kosztümöket, amelyek klasszikus orientális kosztümnek is neveznek, kézzel varrják a kairói top designerek. Mi teszi ezeket a ruhákat egyiptomivá azon kívül, hogy Egyiptomban készülnek? Ehhez el kell magyarázni, hogy különbség van az egyiptomi stílus és az összes többi közel-keleti ország stílusai között. Hasonlítsuk össze az egyiptomi stílust a törökkel!

A kairói táncosok jellemzően gazdagon gyöngyözött, flitterezett és kristályokkal díszített öv-melltartóban táncolnak, amelyek elbűvölőek és nagyon elegánsak. A ruhán található gyöngyözés természetesen kézimunka. Az utóbbi időkben a gyöngy rojtok hossza és mennyisége csökkent, ha egyáltalán még megtalálhatók a ruhán. Míg a szoknyák hossza és bősége igen változatos, a stílus mindig igen előkelő. Kairóban a hastáncosok klasszikus keleti kosztümöt viselnek, esetleg testszínű anyaggal fedik a derékrészüket, ugyanis nyilvánosság előtt nem szabad tánc közben a hasukat szabadon hagyni. A lábukból ugyanakkor bármennyit megmutathatnak.

Mindez nem igaz Törökországra. Isztambulban úgy tűnik, minél nagyobb felületen látni a táncos testét, annál jobb! A török stílusú kosztümök szintén teljesen ki vannak varrva gyöngyökkel, akárcsak az egyiptomiak, viszont az övet sokkal magasabban hordják, majdnem a derékvonalon. A szoknya egészen az övig fel van hasítva és így láttatni engedi a combokat, amely azt a látszatot kelti, mintha a táncos nem viselne alsóneműt a szoknya alatt.

Az egyiptomi stílusú hastánc klasszikus valamint modern egyiptomi zenét használ, arab ritmusokkal. A török hastánc zene hasonlít a göröghöz és az örményhez, rendszerint gyorsabb, mint az egyiptomi tánczene és gyakran kevesebb ritmusváltással rendelkezik. Aki klasszikus egyiptomit táncol, az furcsának érzi a török karsilama-t és fordítva.

Mindezen túl van egy jelentős különbség a tényleges tánctechnikában. Az egyiptomi mozdulatok nagyon pontosak, a csípő végig a bordakosár alatt van, a felsőtest függőleges, míg a török táncosok a felsőtestüket gyakran hátra, a medencéjüket pedig előre tolják. Az egyiptomi táncosok között nem kifejezetten népszerű a talajon bemutatott tánc, míg ez a török stílusban igen közkedvelt.

Napjainkban a modern egyiptomi hastánc zene mixeket, zenekari zenét, dobot és élő vokált is magába foglal.

Beledi

A beledi egyiptomi folklór tánc, eredetileg a vidéki emberek tánca volt. Ahogy a színpadra került, „városi beledi”-vé vált, és már jóval díszesebb kosztümökben táncolták, mint eredetileg. A szokásos beledi ruha ugyanis egy testhezálló kaftán, amely egy vagy mindkét oldalán fel van sliccelve. Gyakran viselnek hozzá egy háromszög alakú fejkendőt is. Sok egyiptomi népitánc – mint pl. a botos tánc is – megjelenik a belediben, játékos elemek tarkítják. A cairo-i régióra jellemző beledi éneket is tartalmaz és keveredhet benne a kérdés-felelet jellegű játék az egyes hangszerek illetve a hangszer és az ének között.

Saidi

A saidi egy Felső-Egyiptomra jellemző néptánc, amely élénk, energikus és az ún. saidi ritmusra táncolják. A táncosok szintén botot használnak eszközként, egyet vagy kettőt. A tradicionális férfi kosztüm hosszú nadrágból , bőujjú, kerek nyakkivágású galabeya-ból áll. A táncosok a fejükre hosszú kendőt kötnek. A nők beledi ruhát viselnek övvel vagy kendővel a csípőjükön, a fejüket pedig szintén kendővel kötik be. A saidi táncok egyik változata a raks assaya, a másik a tahtib.

Raks assaya

Férfiak és nők is táncolhatják, a bot akrobatikus használatát mutatják be. A női változat természetesen lágyabb, nőiesebb és a tahtib kissé bohókás, könnyed utánzásaként fogható fel.

Tahtib

A tahtib a férfiak harcművészethez hasonló tánca, melyet ketten szoktak előadni, táncukkal harcot, fegyverhasználatot ábrázolnak.

Melaya leff

Egyiptomból, Alexandriából származó tánc. A melaya maga egy nagyméretű, fekete színű, nejlon vagy selyemfátyol, amelybe a táncos teljesen beburkolózik. A kendő szélét arany vagy ezüst flitterek díszítik. A "melaya leff" kifejezés azt jelenti, hogy melaya-ba burkolt. A kendő alatt rövid, testhezálló, fodros és színes ruhát viselnek, amelyhez magassarkú papucsot (ship-ship) vesznek. A fejükre egy kisebb kendő kerül, amelyet pom-pomok vagy virágok díszítenek, arcfátylat is viselhetnek. A melaya-t körbetekerik a testükön és tánc közben újra meg újra engedik lecsúszni magukról, majd ismét beburkolják magukat vele.

Mivel Alexandria kikötőváros volt, a tánc volt a közvetítő a a halászok és a táncosok között. A férfiak az utcán ültek, kávéztak és vizipipáztak, a nők pedig versengtek a figyelmükért, hogy flörtölhessenek velük. Végül a férfiak és a nők együtt táncoltak. A férfiak ruházata tipikus halász öltözék: fekete nadrág, mellény, színes derékkötő és fehér halászsapka.

Fellahi

A szó annyit tesz, mint Egyiptom földművesei. A tánc fellahi ritmust használ, amely gyors és könnyed. A zene mindig tartalmaz énekhangot, a mozgás pedig ezt követi. A tánc a mindennapi paraszti munkát festi le, mint pl. a termények kosárba gyűjtését, vízhordást. A nők ruhája egy lenge, hosszú, nagyon bő, alján fodros dressz, fejükön kendőt viselnek. Néha egy hosszú sálat kötnek a nyakuk köré, melyet tánc közben a csípőjükre kötnek, hogy a csípőmozgásukat kihangsúlyozzák.

Libanoni hastánc

A libanoni kabaré tánc valahol az egyiptomi és a török stílusok között található. Nagyobb szerepet kap benne a látvány, de gyökerei az egyiptomi tánchoz nyúlnak vissza. A libanoni Ibrahim Farrah egy nagyon dramatikus, elegáns stílust oktat, sok pózzal, irányváltásokkal és balettos elemekkel.

Török hastánc

A kontrollált, precíz mozdulatairól ismert, elegáns egyiptomi stílussal szemben a török stílus jelenti a másik végletet: a táncosok gyakran túl hivalkodóak és az egyiptomihoz képest elnagyolt mozdulatokkal táncolnak. A karsilama török tánc ugyan, de néhány helyen Egyiptomban is táncolták. A török hastáncosok gyakran sokat megmutatnak testükből, jóval többet, mint az egyiptomiak, bár ez nem követelmény ennél a stílusnál. A török hastánc zene számos fúvós hangszer, az ujjcintányér és a dob hangjával jellemezhető. A táncruhák általában gyöngyözöttek, az egyiptomi ruhákhoz viszonyítva több és hosszabb gyöngy rojtot használnak a díszítéshez. Jellemző ezen kívül a pénzérmék alkalmazása is. A török stílusú táncosok gyakran használják az ujjcintányért tánc közben.

Görög hastánc

A pénzes rázókendő hagyománya állítólag az ókori Görögországból származik, ahol a szegény családból származó fiatal lányok a város piacterén tánccal kerestek pénzt az esküvőjük előtt. Az összegyűlt közönség pénzzel jutalmazta a táncost, aki ezeket az érméket azután felvarrta a ruhájára. Ennek a szimbóluma a ma is előszeretettel használt, érmékkel díszített rázókendő.

Törzsi (tribal) hastánc

A törzsi hastánc kialakulása a nagyszerű amerikai Jamila Salimpour nevéhez és az ő Bal-Anat elnevezésű tánccsoportjához köthető. Eleinte kalifroniai tribal-nak nevezték, ebből mára már csak a tribal maradt meg. A törzsi hastánc egy mesterséges stílust jelöl, amelyben a táncosok visszanyúlnak a gyökerekhez, de alapvetően egy mesterségesen alkotott irányzatról van szó.

A törzsi hastánc erőteljesen épít a helyes izolációra, a mozdulatok pontos kivitelezésére, annak ellenére, hogy a mozdulatok nagy része hasonló, sokkal erőteljesebb, keményebb, mint pl. az egyiptomi hastánc.

A ruhákra jellemzőek a természetes alapanyagú díszítések, pl. kagyló, fagyöngy, toll, a pom-pomok, az övről lelógó hosszan rojtok, szalagok, a felsőrészként viselt lyukacsos szövésű testhez simuló felsőrész valamint a hangsúlyos fejdíszek.